Sziasztok!

Barátaim unszolására végül úgy döntöttem, hogy én is elindítok egy blogot, amelyen az éppen aktuális barangolásaimról, illetve adott esetben a túrázáshoz köthető dolgokról, eszközökről számolok majd be az érdeklődőknek.

Az igazság az, hogy nem vagyok már kezdő túrázó. Régi vágyam volt, hogy az erdőt, a hegyeket, összefoglalva, a természetet jártam, társaság hiányában azonban erre sokáig nem került sor. A nagy áttörésre 2013-ban került sor, amikor egy volt kolléganőm elhívott, hogy tartsak velük egy szervezett túrára a Budai- hegységben. Megragadtam az alkalmat és ha úgy vesszük ez egy fordulópont volt az életemben. Nem csak azért, mert végre csapattal túrázhattam, hanem azért is, mert ekkor ismertem meg későbbi nagyon jó barátaimat, Zolit és Marcit, ha úgy vesszük a "túramestereim" :) Nekik, és még jó pár embernek nem győzök elég hálás lenni azért, hogy megismertettem velük ezt a sportként és hobbiként egyaránt űzhető szabadidős tevékenységet.

A felszerelésemről annyit, hogy a sima talpú futócipő és a samsonite hátizsák finoman szólva sem volt a legalkalmasabb erre a nyár eleji  túrára. A meteorológia erra a júniusi szombatra nem, csak vasárnapra mondott esőt..talán ennek is köszönhető,hogy így csak kétszer áztunk el :)

De a lényeg, hogy ettől a naptól kezdve megfertőződtem, méghozzá a túrázás szeretetével. Ebből a szeretetből később szerelem, sőt, szenvedélyes szerelem lett, amely a mai napig tart, és terveim szerint ez már egész életemben így marad majd. 

Az eltelt bő 5 év alatt kialakítottam a ruhatáram: beszereztem bakancsot - én erre esküszöm, pl. bokavédelmi szempontokból is-, alsó és felső ruházatot; túra gps-t (mivel ha megyek akkor menni szeretek, nem pedig keresgélni az esetleg csak térképen létező ösvényt), illetve egyéb csecsebecséket. Rátaláltam Hörpölin kéktúrás oldalára (www.kektura.click.hu), melynek segítségével megismerkedtem az Országos Kéktúra fogalmával, és beszámolói alapján belevágtam, sőt, 2017. augusztusában be is fejeztem hazánk talán legismertebb és Európa egyik leghosszabb egybefüggő túramozgalmát. Még ebben az évben nekivágtam a folytatásnak, a Rockenbauer Pál Dunántútli Kéktúrűnak, melynek 80%-a már szintén mögöttem van. Belekóstoltam az Alföldi Kéktúrába is, mert természetesen a fő cél az OKK, azaz az Országos Kék Kör bejárása, azaz az ország körbetúrázása a kék  jelzés mentén. 

Belekóstoltam a teljesítménytúrázásba is; a kezdetekkor még tervben volt a híres Kinizsi 100-as bejárása is, de idő közben rájöttem, hogy hiába van meg hozzá a tempóm és mondjuk az állóképességem is, ha nem élvezem az adott esetben erőltetett menetet. Néha azért el-eljárok 1-1 ilyen túrára is, de kifejetetten akkor, ha pl. érdekel az adott táj és még nem jártam ott, vagy másért fog meg a túra kiírása. Tipikus példa erre a Bükk 900 nevű TT, vagy a Miről mesélnek a kövek a Velencei-hegységben.

Újabban a túramozgalmak felé fordult  főleg az érdeklődésem. Az OKT-n kívül teljesítettem pl. a Pilis kilátásokat is, de folyamatban van a Balaton-felvidéki kéktúra- amely nem keverendő össze az OKT Balaton-felvidéki szakaszával-, és a Dél dunántúli piros jelzés bejárása is. 

Pár éve valóra vált egy nagy álmom is, eljutottam a Magas- Tátra 3 csúcsára is :) Nem rögtön Európa, de talán az egész Föld legkisebb magashegységével kezdtük a szlovákiai kalandozást; előbb jártunk a Nagy-Fátrában, a Liptói- havasokban és a kistesó, Alacsony- Tátrában is. Ezekért a túrákért Bernát barátomnak lehetek és vagyok is igen csak hálás, nélküle ezek a kalandok nem jöhettek volna létre.

Ha nem túramozgalom, vagy kéktúra, sem pedig teljesítménytúra, akkor a már említett Marci barátom által létrehozott túra csapattal járjuk a hazai, és a közeli országok terepét. Így ismerkedtem meg például a hótalpazással vagy a több napos sátrazós vándortúrával. Hogy őszinte legyek egyikből sem lett szerelem, de élményként fantasztikus volt mindkettő. Voltunk a csapattal- melyet poénból én csak Marci és a haveroknak hívok- a Plitvicei- tavaknál is, és már-már rendszeressé vált hazánk 1-1 borvidékének a meglátogatása is, Hajós után idén a Siklósi szőlők felé vesszük majd az irányt. Némi extrémitásként a via ferrátát is kipróbálhatták a tagok, legközelebb pedig majd bivakolni fogunk.

Zárásul még annyit, hogy mivel szenvedélyes hobbi fotós vagyok a beszámolókat igyekszem majd néhány képpel feldobni, de a facebookra nagyobb mennyiséget is fel szoktam tölteni.

Sok szép, élményekben gazdag kilométert kívánok mindenkinek! Kárdezzetek bátran; ha tudok válaszolok :)

Donjuan1984